vidra
Vidra, obična vidra, riječna vidra, evropska ili evroazijska vidra (lat. Lutra lutra) je vrsta iz porodice kuna, izuzetno prilagođena životu u slatkoj vodi. Poznate su kao veoma vješti plivači. Vidre su vrlo strašljive, suzdržljive životinje koje žive samačkim životom. U lov idu pretežno noću, a dan uglavnom provode u svojim jazbinama.
Osobine:
Za vidre je ipak najvažnije da je voda bistra i da obale pružaju mogućnost skrivanja. U potrazi za hranom, vidre često znaju da se sele iz jednog riječnog područja u drugo, pritom često prelazeći velike udaljenosti.
Vidre obilježavaju svoju teritoriju izmetom, i često je kontrolišu. Mužjak obično posjeduje veliku teritoriju, dužine od jednog do četrdeset kilometara, a u prosjeku oko osamnaest kilometara, a ženka sa mladuncima posjeduje nešto manji prostor u sklopu teritorije mužjaka. Nekada su vidre bile rasprostranjene širom Evrope, ali se danas rijetko sreću. Danas žive pretežno u Ujedinjenom Kraljevstvu, naročito u Šetlandu, zatim u Italiji, Norveškoj, sjeveru Rusije, u Sibiru i na sjeveru Afrike.
Razmnožavanje:
Vidre nemaju određeni period parenja. U području jednog mužjaka živi nekoliko ženki, i mužjak ih posjećuje kada su spremne za parenje. Mužjaci postaju polno zreli sa oko 18 mjeseci starosti, a ženke sa oko 2 godine.
Ženke se kote otprilike 63 dana nakon parenja, i donose 1 do 4 mladunaca. Prvih četrdesetak dana mladunci su potpuno bespomoćni i majka ih doji. Mužjaci ne učestvuju u podizanju mladih. Nakon 8-9 mjeseci mlade vidre se prvi put privremeno odvajaju od majke, a postaju potpuno nezavisne od majke sa oko 12 mjeseci.
vidra
Az európai vidra, vagy gyakran csak röviden vidra (Lutra lutra) részben vízben élő ragadozó emlősállat. A szabad természetben ritkán lehet látni, mert a Kárpát-medencében szinte kizárólag éjszakai életet él. Az ujjai közötti úszóhártyák és áramvonalas teste egyaránt a gyors úszást segíti elő. Testtömege: 3-14 kg. Testhossza: 46-82 cm.
Osobine:
Nyugat-Európától Északkelet-Szibériáig és Koreáig, Kis-Ázsiában, a Himalája régiójában, Dél-Indiában, Kínában, Japánban, Indokínában, Szumátrán, Jáván és Északnyugat-Afrikában él.
Általában az édesvizek környékén él, Nyugat-Európában és Skandináviában a tengeröblökben, Dél- Délkelet-Ázsiában a mangrove-mocsarakban, a bizonytalan helyzetű közel-keleti állomány (fél)sós mocsarakban is megtalálható.
Életmódja
Magányosan él a párzási időszak és a kölykeit vezető nőstény kivételével. Nem alszik téli álmot. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik vízparthoz közeli borzvárban, nádasban is. A kotorék bejárata a víz alatt is nyílhat, de ez a vélekedésekkel ellentétben nem általános.
Szaporodása
Kitüntetett párzási időszak általában nincs, a környezeti feltételek miatt előfordul szezonalítás, a kölykök születése ilyenkor a táplálékban bővebb időszakhoz kötődik. A nőstény 62 napi vemhesség után 1-4 (5), leggyakrabban 2 kölyköt hoz világra. A kölykét 3 hónapig szoptatja, de jelentős ideig, esetleg több mint egy évig együtt maradhatnak. 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. A nőstény esetleg csak két évenként nevel kölykö(ke)t.
Otters
Otters are carnivorous mammals in the subfamily Lutrinae. The 13 extant otter species are all semiaquatic, aquatic or marine, with diets based on fish and invertebrates. Lutrinae is a branch of the weasel family Mustelidae, which also includes badgers, honey badgers, martens, minks, polecats, and wolverines.
. Otters have long, slim bodies and relatively short limbs. Their most striking anatomical features are the powerful webbed feet used to swim, and their seal-like abilities holding breath underwater. Most have sharp claws on their feet and all except the sea otter have long, muscular tails. The 13 species range in adult size from 0.6 to 1.8 m (2.0 to 5.9 ft) in length and 1 to 45 kg (2.2 to 99.2 lb) in weight.
The Oriental small-clawed otter is the smallest otter species and the giant otter and sea otter are the largest. They have very soft, insulated underfur, which is protected by an outer layer of long guard hairs. This traps a layer of air which keeps them dry, warm, and somewhat buoyant under water. Otters are playful animals and appear to engage in various behaviors for sheer enjoyment, such as making waterslides and then sliding on them into the water. They may also find and play with small stones.
Fischotter
Fischotter gelten als Landraubtiere, obwohl sie sich an Land und im Wasser wohl fühlen. Die flinken Räuber gehören zur Familie der Marder. Wie Marder und Wiesel haben sie einen langen, schlanken Körper mit ziemlich kurzen Beinen. Ihr Fell ist sehr dicht: 50.000 bis 80.000 Haare können auf einem Quadratzentimeter Fischotterhaut wachsen. Auf dem Rücken und am Schwanz glänzt das Fell dunkelbraun.
Am Hals und an den Seiten des Kopfes liegen hellere Stellen, die hellgrau bis weiß sein können. Der Kopf des Fischotters ist flach und breit. An seiner stumpfen Schnauze sprießen kräftige, starre Tasthaare, die "Vibrissen" heißen. Fischotter haben kleine Augen. Auch ihre Ohren sind klein und im Fell versteckt, so dass man sie kaum sieht. Als besonderes Merkmal tragen Fischotter Schwimmhäute zwischen den Fingern und Zehen, damit sie schneller schwimmen können.
Fischotter können bis zu 1,40 Meter lang werden. Dabei macht ihr Rumpf etwa 90 Zentimeter aus. Dazu kommt noch der Schwanz, der zwischen 30 und 50 Zentimetern lang ist. Männliche Fischotter wiegen bis zu zwölf Kilo. Die Weibchen sind etwas leichter und kleiner. Fischotter kommen in Europa (außer Island), in Nordafrika (Algerien, Marokko, Tunesien) und in weiten Teilen Asiens vor. Weil sie nur an Gewässern leben können, gibt es in Wüsten, Steppen und im Hochgebirge keine Fischotter.
