rakun
Rakun je sisar srednje veličine koji nastanjuje Severnu Ameriku. On je najveći pripadnik porodice Procyonidae; dug je od 40 do 70 cm i teži između 3,5 i 9 kg, a ishrana mu se sastoji od oko 40% beskičmenjaka, 33% biljaka i 27% kičmenjaka. Ima sivkasto krzno, od kojeg je skoro 90% gusto potkrzno koje ga štiti od hladnoće. Rakuni su poznati po svojoj inteligenciji, a istraživanja su pokazala da rešenja zadataka mogu pamtiti do tri godine.
Prvobitno su stanište rakuna bile umerene i mešovite šume Severne Amerike, ali zbog svoje prilagodljivosti staništu proširili su svoju oblast na planinska područja, obalne močvare i urbana područja, gde ih mnogi ljudi smatraju štetočinama. Zbog introdukcije sredinom 20. veka, rakuni danas nastanjuju središnji deo Evrope, Kavkaza i Japana.
Iako se pre smatralo da je rakun životinja koja živi samostalno, sada postoje dokazi da rakuni pokazuju društveno ponašanje. Ono je specifično za polove. Ženke u srodstvu često dele neko područje, dok nesrodni mužjaci žive zajedno u grupi od najviše četiri životinje, kako bi održali svoju poziciju protiv drugih mužjaka tokom sezone parenja. Veličina teritorije varira od tri hektara kod ženki u gradovima do 50 km² kod mužjaka koji nastanjuju preriju. Nakon skotnosti od oko 65 dana u proljeće se rađa dva do pet mladunaca. Mladunce odgaja majka sve do disperzije u kasnu jesen. Iako rakuni u zatočeništvu mogu doživeti 20 godina, njihova prosečna dužina života u divljini samo je 1,8 do 3,1 godina. U mnogim su slučajevima lov i promet su dva najčešća uzroka smrti.
nyestkutya
A nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó Nyctereutes nem egyetlen faja.
Előfordulása
Eredeti hazája Szibéria, Mandzsúria és Japán tundrái és erdejei. Nagy szaporasága miatt több évtizede terjed nyugat felé, már megjelent Európában is. Felbukkanására elsősorban tavak, patakok közelében számíthatunk. Prémje miatt több helyen tenyésztik is. Jelentős állománya él a Duna-deltában.
Életmódja
Főleg éjszakai állat, nappal nehéz vele találkozni. Vadászterületét többnyire egyedül járja be, táplálékot keresve. A családi kötelék csak a szaporodási időszakban szoros, amelynek végén néha akár 6 fős kis csoportokkal is lehet találkozni. Téli álmot alszik ami a kutyafélékre nem jellemző. A nyestkutyák nem tudnak fára mászni, de nagyon ügyesen mozognak a legsűrűbb bozótban is, a rejtőzködésnek pedig valóságos mesterei. Zsákmányát jórészt orra segítségével kutatja fel. Mindenevő, tápláléka között állatok: kis rágcsálók, különösen a közönséges kószapocok és egyéb pockok, halak; és növények: különféle bogyók és gyümölcsök is megtalálhatóak, de a dögöt is megeszi.
Szaporodása
A tél vége felé, elterjedési területének északkelet-szibériai részén pedig a téli pihenő befejeztével kezdődik a párosodás. Ilyenkor gyakran hallani panaszos, vinnyogó hangját - ugatni viszont nem tud. A vemhességi idő eléggé változó, az időjárástól és a földrajzi szélességtől függően 45 és 67 nap között mozoghat. A vemhesség után általában 6-7 kölyköt szül, de akár 9 is lehet.
The raccoon dog
The raccoon dog, also known as the mangut (after its Evenk name) or tanuki (after its Japanese name), is a canid indigenous to East Asia. It is the only extant species in the genus Nyctereutes. It is considered a basal canid species, resembling ancestral forms of the family. Among the Canidae, the raccoon dog shares the habit of regularly climbing trees only with the North American gray fox, another basal species.
The raccoon dog is named for its superficial resemblance to the raccoon, to which it is not closely related. Raccoon dogs are the only canids known to hibernate.
In early winter, they increase their subcutaneous fat by 18–23% and their internal fat by 3–5%. Animals failing to reach these fat levels usually do not survive the winter. During their hibernation, their metabolism decreases by 25%. In areas such as Primorsky Krai and their introduced range, raccoon dogs only hibernate during severe snowstorms. In December, their physical activity decreases once snow depth reaches 15–20 cm, and will limit the range from their burrows to no more than 150–200 m. Their daily activities increase during February when the females become receptive and when food is more available.
Der Marderhund
Der Marderhund ist ein altertümlicher Wildhund, dessen Vorfahren gegen Ende des Tertiärs über die Bering-Brücke nach Nordostasien einwanderten. Und so lebte er bis Anfang des letzten Jahrhunderts auch ausschließlich in Ostasien - von Sibirien bis nach China und Japan.
Die Tiere waren bei den Menschen vor allem wegen ihres dichten Winterfells eine sehr begehrte Jagdbeute. Spaziergänger werden Marderhunde im Wald wohl nie zu Gesicht bekommen. Denn der kleine Räuber ist sehr scheu und geht erst wenn es dunkel wird auf die Jagd. Tagsüber bewohnt er verlassene Fuchs- oder Dachsbauen oder zieht sich zwischen Felsen, in hohle Bäume, ins dichte Unterholz oder in selbst gegrabene Höhlen zurück.
