Crkavica
Crkavica, bijela crkavica ili bijela kanja (Neophron percnopterus) je maleni strvinar Starog svijeta koji živi od jugozapadne Europe i sjevera Afrike do juga Azije. Jedini je pripadnik roda Neophron.
Odrasle crkavice su obično duge 85 cm od kljuna do vrha repa, sa rasponom krila od 1,7 metara. Teške su 2,1 kilogram.
Odrasli su bele boje, sa malo crnog perja na krilima i repu. Zbog svojih navika - čekanja na svoj red kod strvina na obično prašnjavom tlu - perje se brzo uprlja, pa je prije mitarenja više bež boje nego čisto bele. Crkavice se također ponekada "boje" zemljom kao i kostoberine, nakon čega njihovo perje bude pomalo ružičasto; odatle potiče nemački naziv za ovu pticu, Schmutzgeier ("blatnjavi lešinar"). Koža na licu je žuta i postane narančasta za vreme sezone parenja, i na njoj nema perja. Rep je oblika dijamanta i u letu je stoga uočljiv. Međutim, oblik repa znači da je crkavica sporo leti i loše manevrira.
Ptići su tamnosmeđi i postepeno postaju svjetliji dok ne postanu odrasli sa pet godina.
Razmnožava se kao i većina drugih ptica grabljivica. Pare se doživotno. Grade gnezda na liticama i padinama na nepristupačnim mestima. I mužjak i ženka grade gnezdo. Koriste grane, smeće i ostatke hrane (poput kostiju, oklopa kornjača i sl.). Nose materijal za gnijezdo u kljunu, za razliku od drugih grabljivica, koje umjesto toga koriste kandže. Ženka nese dva bela jajeta sa tamnosmeđim pegama u intervalima od nekoliko dana.
Crkavice su strvinari i uglavnom se hrane strvinama, ali također se hrane malenim sisavcima i jajima. Zbog toga što je relativno malena, mora čekati svoj red kod strvina (pre nje se hrane lavovi, hijene i drugi lešinari). Glava i kljun su prilagođeni za ovakvo ponašanje: kao i kod drugih lešinara, crkavica ima golo lice (što se smatra prilagodbom njihovo ishrani, jer bi se hrana lepila za perje) i dug kljun kojim može razderati meso. Tanki kljun se također može provući kroz uske prostore između kostiju i doći do hrane do koje drugi lešinari ne mogu doprijeti.
dögkeselyu
A dögkeselyű vagy egyiptomi keselyű (Neophron percnopterus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Aegypiinae) családjába tartozó Neophron nem egyetlen faja.
Dél-Európában, Ázsia nagy részén és Afrikában fészkel. A sivatagoktól kezdve a szavannákon keresztül a trópusi esőerdőkig szinte minden övben előfordul. Emberi települések közelében is felbukkan.
- Dögkeselyű (Neophron percnopterus percnopterus), Dél-Európa, Közel-Kelet, Arábia, Afrika
- Indiai dögkeselyű (Neophron percnopterus ginginianus), Közép-Ázsiától Dél-Indiáig
Neophron percnopterus majorensis
Hossza 58-70 centiméter, szárnyafesztávolsága 155-170 centiméter, testtömege 1600-2200 gramm.
Többségében dögevő, de a hulladékokat is megeszi. Egyik kedvence a strucctojás, ám csőre gyenge a feltöréséhez, ezért keres egy megfelelő követ és addig dobálja, amíg a tojás el nem törik.
The Egyptian vultue
The Egyptian vulture (Neophron percnopterus), also called the white scavenger vulture or pharaoh's chicken, is a small Old World vulture and the only member of the genus Neophron. It is widely distributed; the Egyptian vulture is found from southwestern Europe and northern Africa to India. The contrasting underwing pattern and wedge-shaped tail make it distinctive in flight as it soars in thermals during the warmer parts of the day.
. Egyptian vultures feed mainly on carrion but are opportunistic and will prey on small mammals, birds, and reptiles. They also feed on the eggs of other birds, breaking larger ones by tossing a large pebble onto them. The use of tools is rare in birds and apart from the use of a pebble as a hammer, Egyptian vultures also use twigs to roll up wool for use in their nest. Egyptian vultures that breed in the temperate regions migrate south in winter while tropical populations are relatively sedentary.
Schmutzgeier
Der etwa 60 cm große Schmutzgeier, gut erkennbar am schmutzig weißen Gefieder, dem nackten gelben Gesicht und der struppigen, weißen Halskrause, gehört zu den ganz wenigen Vogelarten, die Werkzeuge benutzen: Straußeneier öffnet er, indem er einen Stein so lange darauf wirft, bis sie zerbrechen.
Neben einem findigen Nestplünderer ist er auch ein geschickter Kleintier- und Insektenjäger, frisst aber mit seinem sehr weichen Schnabel mehr als andere Geier Aas und gilt darum auch als Gesundheitspolizist. Seine Eier legt er zum Schutz vor Feinden in unzugängliche Felswände.
